A blumeriellás levélfoltosság főleg csapadékos időben fertőzi a fákat. Elsősorban a cseresznyét támadja, de előfordul a meggyen, a szilvát, a kajszin és a mandulán is. A tünetek csak a leveleken jelennek meg.

A foltok közepe szürkésfehér lesz, de a cseresznye és a meggy esetében sose hullik ki. Erős fertőzéskor a levelek részlegesen elsárgulnak, és legtöbbször már júliusban lehullanak. A kórokozó a lehullott levelekben ivaros szaporítóképletekkel telel át. A fertőzésnek kedvező csapadékosabb években a permetezéseket április elején kell elkezdeni, és legalább június közepéig 10-12 naponként ismételni, pl. Topas 100 EC-vel, Folicur Soloval. Ha a betegség megjelenését csak később (a szüret előtt) észleljük, és már nincs lehetőség kémiai védekezésre, akkor közvetlenül a szüret után permetezzünk 1-2 alkalommal.

A moníliás betegség minden csonthéjast fertőz, súlyos kártételt azonban elsősorban a meggyen és a cseresznyén okoz.

Meggytermesztésünk legnagyobb veszélyeztetője a nagyobb üzemekben, a szórványgyümölcsösökben és házikertekben egyaránt. Legnagyobb veszélynek a gondozatlan és kezeletlen fák vannak kitéve. A virág-, hajtás- és ágelszáradás csak a meggyen, míg a gyümölcsrothadás a meggyen és a cseresznyén is megfigyelhető. A virágfertőzés akkor következik be, ha a tavasz hűvös, csapadékos, és emiatt elhúzódik a virágzás. A meggynél a legismertebb tünet, hogy a beteg virágok a levelekkel együtt barna csomókban lógnak a vesszőkön, mintha leforrázták volna azokat. Később az elhalt virágrészeken apró, szürke penészpárnák képződnek. A kórokozó a virágokból a vesszőkbe, a gallyakba is behatolhat, száradásukat, pusztulásukat okozva. A kórokozó a gyümölcs­érés körüli időszakban is fertőzhet.

A fertőzött részeken szürke penészpárnák jelennek meg. A betegség gombafonalakkal és téli hidegnek ellenálló konídiumokkal telel át a gyümölcsmúmiákban, fertőzött gallyakban.

A virágfertőzés veszélyét csökkenti a rügypattanás és a fehérbimbós állapot között végrehajtott rezes permetezés. Esős, ködös időben, vagy elhúzódó virágzás esetén további permetezések is szükségesek. Ezeket a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell elvégezni, lehetőség szerint felszívódó gombaölő szerekkel (pl. Chorus 50 WG, Folicur Solo). Lombhullás után a fertőzési gócok megszüntetése (a fán maradt gyümölcsmúmiák összeszedése) megnehezíti a kórokozó tavaszi fertőzését. Ősszel és tavasszal, rügyfakadás előtt el kell végezni a lemosó permetezést réztartalmú szerekkel a fertőzési források gyérítésére.

A csonthéjasok levéllyukasztó betegsége valamennyi csonthéjas gyümölcsfajon előfordul, gyakori a házikertekben is.

A cseresznyénél és a meggy­nél a tipikus tünetek a leveleken jelennek meg, ahol kis méretű, majd egyre növekvő, sárga közepű, vörösbarna szegélyű elhaló foltok jelennek meg. A foltok később megnagyobbodnak, közepük kiszürkül és 1-2 tűszúrásnyi fekete pont jelenik meg rajtuk. A foltok közepe elválik a szegélyétől és kihullik. A gomba a lehullott levelekben és a beteg vesszők foltjain telel át. Hőigénye csekély, így a micélium növekedése enyhe teleken sem szünetel. A levéllyukasztó és más levélbetegségek elleni permetezések csak akkor eredményesek, ha a fertőzési forrásokat (főleg az előző évben lehullott lombot) mechanikai védekezések alkalmazásával elpusztítottuk. Ha március-áprilisban csapadékos az idő, a fákat a kihajtás és a virágzás kezdete között (de erős fertőzés esetén egészen május végéig), engedélyezett növényvédő szerrel permetezzük.

A levéltetvek (fekete cseresznye- és meggy-levéltetű) gyors felszaporodására meleg, párás tavaszokon lehet számítani.