Bár napjainkra a terrorizmus vált az egyik leggyakrabban előforduló szóvá a sajtóban, ennek ellenére nincs széleskörűen elfogadott pontos meghatározása. Maga a szó a latin terror főnévből származik, ami ijedtséget, rémületet jelent. A terrorcselekmények alapvető célja legtöbbször a félelemkeltés. A terrorakció kiváltotta rettegést a terrorszervezetek alkalmasnak vélik arra, hogy az adott ország vagy politikai közvélemény figyelmét felhívja politikai vagy vallási céljai elérésére. Az infokommunikációs rendszerek gyors fejlődése, a hagyományos egyirányú hírközlési rendszerek mellett elterjedt közösségi hírközlő hálózatok (pl. Twitter, Facebook stb.) képesek a terrorakciók hatásának megsokszorozására és tömeges pánik generálására.
Az 1995-ben kiadott Hadtudományi Lexikon még csak a biológiai fegyver fogalmát határozta meg. Eszerint „a biológiai fegyver a tömegpusztító fegyvereknek az a fajtája, amelyben mesterségesen kitenyésztett vagy genetikailag megváltoztatott mikroorganizmusokat és toxinjaikat megfelelő eszközökkel juttatnak a célterületre, emberek, állatok, és növények elpusztítására. Harci alkalmazásuk során a célterületre juttathatók aeroszol formában, rakétákkal, bombákkal, tüzérségi lövedékekkel, vagy aeroszolgenerátorokkal, vagy különleges tartályokba zárt, fertőzött, betegséghordozó rovarokkal, férgekkel”.
Összességében a biológiai fegyvert alkalmazó terrorizmust tekintjük bioterrorizmusnak. Az agroterrorizmus a bioterrorizmusnak az a területe, amikor állati vagy növényi megbetegedés szándékos terjesztésével kívánnak félelmet és gazdasági veszteséget előidézni, aláásva a társadalom stabilitását.
Tágabb értelemben ide sorolható az élelmiszer-, a takarmány- vagy az ivóvízellátó rendszerek ellen végrehajtott támadás is. A bioterror-támadások szempontjából alapvető jelentőségű, hogy nem szükségszerűen kell megvalósítani őket, a velük való fenyegetőzés is elég ahhoz, hogy jelentős kárt okozzanak. Minél nagyobb egy terrortámadás bekövekeztének a valószínűsége, annál nagyobb a gazdasági hatás mértéke.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelme alapvetően bizalmi kérdés. E termékek összetettsége és fogyasztásuk népegészségügyi hatása miatt akár egy kedvezőtlen hír elterjedése is elegendő lehet több év vagy akár évtized piacépítő munkájának a tönkretételéhez. Jellemző példa erre, hogy egyes becslések szerint a szivacsos agyvelőgyulladás 92 milliárd euró költséget jelentett az európai országoknak, 2003-as árfolyamon, ami az európai szarvasmarhaszektor az évi termelési értékének mintegy egytizede volt.
